To be or not to be

Miért és melyik közösségi portálokon kell jelen lennem, került szóba a kérdés tegnap, a Bolyai Önképző Műhely foglalkozása ebédszünetében. A beszélgetéstől inspirálva kifejtem, milyen komparatív hátrányokra tehet szert az, aki nem gondozza megfelelően az én-márkáját.

Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy egyes előadásokat, programokat, bálokat eleve csak Facebook-on hirdetnek meg, vagy egy játékban való részvétel feltétele, hogy azt Facebook-on kövessem. Ez teljesen jogszerű, hiszen előnyöket adnak azoknak, akiket Facebookon tudnak megszólítani, számbavenni és akiktől visszajelzést kapnak. Ugyanakkor diszkriminációnak érezheti bármely ép gondolkodású polgártársam, mert az előnyökhöz csak azok juthatnak hozzá, akik elfogadják a Facebook adatkezelési nyilatkozatát. (Vitában mindig az e-mail-t támogatom a közösségi hálókkal szemben, mert bárki megválaszthatja a saját e-mail szolgáltatóját, illetve ha úri kedve úgy tartja, saját szervert üzemeltethet – ugyanakkor egyre érezhetőbb, hogy az e-mail nem a jövő kommunikációs formája[1], még egy vállalaton belül sem.)

Eddig előnyökről beszéltem, pozitív megkülönböztetésről. A nem kellően céltudatos on-line jelenlét viszont pillanatok alatt kárunkra lehet. Ismerek olyan munkaadót, aki egyből minden jelentkezőt „freind”-el (barátnak jelöl[2]). Aki elérhető és visszaigazol, azok közül az rúg labdába, akit barátai cikiznek, hogy még nyáron is a laborban van, dolgozik – ő az ideális munkaerő. Hiába lehetek jobb szakmai tudásban, hátrány ér. Mert rajt vagyok a Facebook-on. Mert nem fordítok rá elég időt vagy intimszférámba hatolásnak érzem, hogy a 4-500 barát előtt megosszam, én is épp dolgozom nyáron 38°C-ban, amikor kellemesebb volna strandra menni, mint egy 18°C-ra hűtött irodaházban fagyoskodni…

Folyt. köv.!

 


[1] Az ATOS, ahol már több francia hallgatótársam dolgozik, sokallja azt az időt, amit az emberek a (vállalati) levelezőlistákon érkező haszontalan levelek törlésével töltenek. Betiltanák a belső levelezést, helyette azonnali üzenetküldő szolgáltatást és közösségi portált szorgalmaznak.

[2] Jobban szeretem az ismerős titulust, mert egyszerre 4-500 barátra lelkiismeretesen figyelnem már sok.

Új hozzászólás