A villamosmegállóból sietős lépésekkel haladok a Magyar Tudósok Körútja felé vezető gyalogos bekötőúton, időben szeretnék zenepróbára érni. Fejemben zavaró érzés motoszkál. A terepet nemrég a NYITNIkék keretében egésznapos munkával – nem ez zavar – tisztítottuk meg, hanem már megint túl sok a narancssárga fűszál. Előre fordulok, derűs tekintetet formálok arcomon, visszatetszéssel nem segítek semmit a világon. Máris megszólít egy kedves lány. A két lépéssel mögötte haladó fiú szintén megáll – ha a barátja volna, talán kézenfogva jöttek volna. Semmi esetre sem az a fajta, aki kartont akaszt a nyakába „sörre gyűjtünk” felirattal. Viszonzom a köszöntést, hamarosan kiderül, bibliakörbe hívnak.

– Éppen oda igyekszem, a Magyar Szentek Templomába. – Nem sikerült kizökkentenem őket, elmondják, hogy az ELTE-n hasonló fiatalok gyűlnek össze, hogy a Bibliáról elmélkedjenek. Udvariasan válaszolok:

– Szívesen meghallgatnék egy ilyen alkalmat, ha nem ütközne a Közivel*, de szeretném tudni, melyik felekezethez tartoztok. – Láthatóan örülnek, hogy rám akadtak, és sikerül téríteniük meg nem tudják, milyen konzervatív tudok lenni.

– Krisztus Magyarországi Egyházához – válaszolja a lány, a fiúra néz, aki kis késéssel bólogat. Bennem feltámad egy nagyon intenzív érzés. Félszeg hangon kérdezem:

– Krisztus Magyarországi Egyháza, ugye, a Római Katolikus Egyház? Én oda tartozom.

– Nem, ez egy független Egyház – érkezik a bizonytalan válasz. Megkapom a meghívójukat, mind elégedetten távozunk. Ők a sikeres térítés örömében. Én azért, mert örülök, hogy az idejüket rám szánták, és friss buzgalmukkal nem tántorítottak el olyasvalakit, aki még bizonytalan történelmi Egyházához való kötődésében.

* Közi, MKK = Műegyetemi Katolikus Közösség